Boltkór

Sziasztok, Julcsi vagyok, 20 éves és vásárlásmániás. Ismerős érzés amikor a pénz egyszerűen égeti a zsebedet, hogy akár csak egy csokira vagy valamire, de elköltsd? Hogy nem tudsz úgy bemenni egy drogériába tusfürdőért, hogy legalább egy körömlakkot ne vegyél? Kérlek, mondjátok, hogy nem vagyok egyedül.

A minap egy fiú ismerősömmel folytatott beszélgetés, kvázi felnyitotta a szemem. Ő gyanútlanul megkérdezte, hogy vettem-e valamit a plázában, vagy csak nézelődtem. Rávágtam nagy büszkén, hogy bizony visszafogtam magam és csak egy körömlakkot. Aztán a homlokomra csaptam.

Éppen három napja számoltam meg a körömlakkjaimat, ami akkor 40 darab volt. Mivel nem vagyok körömlakkokra szakosodott blogger, ez az én olvasatomban rengeteg. Azóta viszont vettem még kettőt. Az ismerősöm, lévén férfi ember, rögtön azt mondta, hogy: Hát ne menj olyan boltba! Mi nők, azonban nem ilyen egyszerűen működünk. Az az igazság, hogy hihetetlenül befolyásolható vagyok vásárlás szempontjából. Mondhatni a fogyasztói társadalom mintapéldánya vagyok. Ha egy blogon vagy bárhol egy termékről jó véleményt olvasok, erős késztetést érzek, hogy én is megvegyem az adott terméket. Legyen az körömlakk, ruha, bármi. Az utolsó két lakkomat is így vettem. Lehet, hogy magamtól már többször elmentem az állványok mellett, úgy, hogy észre se vettem őket, de aztán láttam néhány meggyőző képet a lakkomlakkom blogon (vigyázat! nem lehet abbahagyni!), és rögtön arra gondoltam, hogy hát ilyen nekem is KELL!

forrás: Pinterest

Amióta csak saját bevételem van (zsebpénz, később munka), mindig is égette a zsebemet a pénz. Be kellett mennem az első boltba, csak, hogy egy csokit vegyek. Aztán később jöttek a sminkek, ruhák, na meg persze a lakkok. A lényeg az volt, hogy költsek. Anyukám biztos azt mondja majd, ha ezt olvassa, hogy orvosi eset vagyok. De nem érzem magam annak. Kajára, számlákra mindig marad, akkor miért kéne rosszul éreznem magam amiatt, hogy olyanokra költök amitől jól érzem magam?

Persze számtalanszor megfogadtam, hogy akkor most bizony vásárlás stop lesz egy hétig/hónapig. Őszintén bevallom, még sosem sikerült. Nekem az ilyenekhez egyszerűen nincs kitartásom.

Őszintén nem látom a végét ennek a dolognak, de az biztos, hogy így leírva sokkal komolyabbnak tűnik a dolog, mint az én fejemben eddig, és lehet, hogy pont ez volt az a lökés amire szükségem volt, hogy komolyabban vegyem a "problémámat". Mindenesetre köszönöm a fent említett teremtés koronájának, hogy felnyitotta a szemem.

Nektek ismerős a helyzet? Éreztétek már valaha, hogy nagyon közel jártok a boltkórossághoz?